minta falevél

a csalódás mint a falevél
nyakunkba hullik
észre sem vesszük,lesöpörjük,
mégis arcunkkal múlik

mely faág tegnap
még oltalmazott,
ma már ő is csak
egy elmúlt romhalmaz ott

minden egyes gally vége
húsunbka mar mint a sósav,
azt akarja hogy a világnak
együtt maradjunk mind adósak

mint newton almája,fejünkre
csak a rothadt termés hullik,
szétloccsan bőrünkön
érezzük a szemcsés putrit

a gyökerek már mélyre ásnak
mint a kétes múltú családfa,
arcunkat temetnénk rózsába,
de temetjük inkább csalánba